2015. március 24., kedd

Hogyan vált a REGGEL, a reggelizés, a mindennapunk egyik fénypontjává?


Mi is úgy kezdtük a családi életet, hogy a reggel rohanós volt, gyerek iskolába, én dolgozni az oviba a gyerekkel. Futás volt minden. Reggelire örültem, ha a kakaó lecsúszott nekik egy darab keksszel. Majd a nagyok iskolába mentek már, kicsi maradt vagy ment apával, s nekem is mennem kellett néhány órára vagy iskolába vagy irodába.KAPKODÁS VOLT SZINTE MINDEN REGGEL, semmiképpen nem derű, amire én vágytam (s biztos mindenki) ilyenkor is :)...
Úgy kezdődött a változás, hogy nehezen fogadtam el, hogy csak hétvégén, s még akkor se, étkezik együtt CSAK a család. Ugyanis napközben a férjem vagy én rendre terítettük az asztalt az egymásután haza érkező gyerekeknek, este pedig nagyon ritkán volt a férjem otthon. Neki akkor volt a "csúcsszezon", ami a szolgálatot illeti. Hétvégén pedig, ha együtt is ültünk az asztalnál, az már nem csak a család volt, hisz öröm volt szinte mindig egy vagy inkább több vendéget is látni az asztalunknál.
Itt jött a megmentő ötlet, ami hiszem imádságomra volt a válasz. Picit korábban kellene kelnem....Megteríteni az asztalt. Talán, azt már nem hagyjuk érintetlenül. De hogyan vegyem rá a gyerekeket, hogy ők is felkeljenek, hisz még így is alig sikerül?! Legalább kétszer-háromszor be kellett szólni szépen vagy harsányabban, hogy: MINDJÁRT ELKÉSÜNK, nem beszélve arról, hogy magamnak is korábbra állítom az órát, mert nem vagyok az a "kipattanok az ágyból" típus! Ahhha! Mi van a meleg reggelikkel? Illata van! Mint a szeretettel készített kávé illata nálam mindig bevált eszköz, hogy kedvet kapjak a reggelhez s szinte bármihez :), talán a gyerekeknél is működik valami. Ekkor jutott eszembe az amerikai palacsinta illata, s az emlék, amikor ilyen illatra ébredtem.
Az első nagy segítség az volt a reggeli korábban való keléshez, hogy azután kicsit korábban feküdtek le a gyerekek MIND! ( a nagyobbaknál később volt engedmény ebben, különösen, ahogy elhagyták a 14. évet, hisz mindenben ezután már tanulták az önállóságot. Utána már az ő dolguk, hogy felébrednek-e reggel...) De érdekes,  a reggelit legtöbbször nem hagynánk ki egyikünk sem. Jobban mondva a reggelizést. Ekkor vált honossá a rendszeres családi áhítat is nálunk. És a gyerekeink nem stresszeznek, hogy elkésnek az iskolából (kivéve, akinek mindenben harc "az utolsó percre hagyok mindent" :P). Gyalog járnak, volt, hogy nagyon messze, s most is kell kb.25 perc.... Ehhez 7-kor vagy kicsit korábban kell (ett) reggeliznünk.
Úgy tervezem a heti menüt, hogy a reggelikben van több szénhidrát, az ebédnél a fehérje, zöldség, gabonaféle, vacsorára soha édességet nem készítek, csak ha marad... Inkább ekkor van esetleg megint gyümölcs, gabonaféle.
Egy átlagos menü példaként a reggeliinkhez (egy sem igényel 5-15 percnél többet a konyhán egyszerű terítéssel együtt).
Hétfő: tejbegríz vagy tejberizs gyümölccsel (vagy kompóttal)
Kedd: amerikai palacsinta azzal, ami éppen van (dzsem, szirup) (receptről itt írtam a "felfedezésem" idején :) )
Szerda: műzli ill. kukoricapehely tejjel, joghurttal (megbírjuk így a finomabb egészséges joghurt készítményt is-néha a házi készítésűt sült bannánal..yammmi)
Csütörtök: pirítós vajjal (!), dzsemmel vagy mézzel és kakaó
Péntek: Tükörtojás pirítóssal és menta tea
Szombat: bármi az előzőkből, de van, hogy a teával péksütemény is van, ami maradt az előző napról (nagyon ritkán pedig előző este előkészített reggel megsütött friss péksütemény is van mint pl.croissant, amiről egyszer írtam már)
Vasárnap: az ebédhez sütött sütemény, (esetleg annak sarkai levágva, ha csak mi vagyunk a család, hogy mindennek megadjuk a módját :) ) kávéval, teával. Ekkor az a különleges, hogy legtöbbször fehér abroszt teszek az asztalra és virágot, gyertyát meggyújtva, ami jelzi az ünnepet minden héten.

Hétköznap, ha egyszerűen, de terítve van, legalább a bögréje mindenkinek várja a helyén, s nem engedi közömbösen kihagyni a reggelit egyikünket sem. Néha zenét teszek a finom illatok mellé, ahogyan reggel kinyitom ébresztéskor az ajtót. Jó ideje már, hogy nem kell csak egyszer szólni, ha itt a reggel. Mikor elkezd enni a család, van, hogy már közben, mi szülők, olvassuk az igét, a napi áhítatot, amit megbeszélünk. A reggelizés végét imával fejezzük be. Így a jó a napot kezdeni mindenkinek, s öröm a gyerekeket a szülői áldással útnak bocsátani minden reggel.
Jó érzés, amikor már este kérdezik: Mi lesz holnap a a reggeli?
 Várjuk a reggelt! S nekem ez a megfizethetetlen családi érték, hisz csak 15 perccel korábbi kelést kért annak idején... s korábbi lefekvést kér azóta is, amivel küszködöm.
Megéri, próbáld ki te is!
Remélem, ezt az családi örökséget majd az új családjaikba elviszik gyerekeink, de nem elvárásként, hanem hozományként. Bárcsak...
UI. ÉS MOST IGENIS, KÍVÁNCSI VAGYOK! KÉRLEK, JELÖLD BE ALÁBB A "kipróbálom" KOCKÁT, HA "KIPRÓBÁLOD", AMIT MAGADÉVÁ TETTÉL A FENTIEKBŐL. BÁRMIT IS...

Nincsenek megjegyzések: