A házassági évfordulónkra

snickers tortát szándékoztam sütni. De még idejében eszembe jutott, hogy a férjem és a hagyományok összetartoznak, én vagyok oda az új dolgokért, mint snickers, mars..hát váltottam:)
A Budai családban, ha tortáról van szó szinte egyöntetűen dobosra gondolnak. Gondoltam, a hájas sütemény után ideje 16 év után ezt is megtanulni. Így elkészült az első dobos tortám  ez és sok más recept szerint összehozva, amit olvasgattam. Férjem mondja, legyen lekvárral is kenve az egyik lap. Mondom, ez egy receptben sincs... Mégis, mikor odáig jutottam, hogy a lapokat összeállítsam (amelyek nagyon vékonynak sikerültek így elsőre, na de sebaj:), hát a krém mintha nem lett volna elég. Talán elnyalakodták régen is és anyósom ezért pótolhatta savanyú lekvárral a csokis lapokat, sütiket, lehet (nem csoda, hogy kevesebb lett, mert most is igazi finom csokival készült - a fekete darabok a merci ajándék-csokimból erre a sorsra jutottak, és teljes méltósággal ruházták fel az ünnepi krémet:). Ilyenkor örülök, hogy a családból senki sincs oda a sok kakaóért, a keserű igazi csokikért, mert akkor mindig találok a sütikhez egy-két darabot.
Tehát nagyon finom lett, és csodák csodája a karamell tető is oké lett. A külsőn pedig még csiszolunk, mint annak idején a hájas tésztával is történt. Mert a férjem megérdemli! Próbálom viszonozni a szeretetet....

Ja, és ha hájasról esett szó, akkor megmutatom a karácsonyi külsejét a szilvalekváros hájasunknak, amit ma kipróbáltam vásárolt hajtogatott tésztából. Az ötletet Hálóné Ágotától kaptam. Íme: