ami a bárányt illeti... a gonviselésért való hálaadás után még abban is igazodtunk az ószövetségi parancshoz, hogy bár vendéggel, de mind elfogyasztottuk! Igen, csodálkozom én is...:)
Életemben először készítettem bárányt: az egyik felét töltve, anyósom receptje alapján, a combokat pácolva, édesanyám utasítására. (Nyugodtan hívjatok majd, továbbadom a trükköket:). Az áfonyaszósz és a rizsköret az én hagyományos bevált receptem.
A combokat leforráztam ecetes vízzel, majd hagymával, fokhagymával, sóval, borssal, kakukkfűvel bedörzsöltem és mindenestől a hűtőben állni hagytam, hogy jól érjen össze. Másnap fehérborral jól meglocsolva, a tepsiben hagyva, először fóliával leborítva, majd anélkül pirosra sütöttem...
a töltött bárány receptje megegyezik ezzel (bevallom, a hártya felfeszítése majd bevarrása nem nagyon sikerült, talán azért mert nagyon fiatal volt a bari, vagy ezt a műveletet majd el kell lessem élőben anyósomtól:)
áfonyaszósz: a gyergyói:) fagyasztott áfonyát miután kiolvadt kis vízzel, citromhéjjal, felforraltam, ízesítettem mézzel, csipet sóval, borssal, pici szegfűszeggel, majd keményítővel elkevert tejszínnel besűrítettem.
Az immár hagyományunk szerinti ünnepi bejgli, sajtos pogácsa mellett nem futotta most leveles tésztára, így keksz lett alapul a krémeshez... Ez a gyerekek kedvence. Egyszerű: keksszel kirakom a tepsi alját, ráöntöm a hagyományos krémet (amit a franciakrémeshez készítek, de lehet Andi konyhája szerint is), s felül is megrakom keksszel. Még csokimáz is dukált volna a tetejére, de azt majd máskor!:)
Mint látható az idén gyorsan dolgoztunk sokat, megszakításokkal (volt még egy kis természetjárás, barátnőzés is a szombaton). Nagyok a lányaim! A mák és a dió seperc alatt ledarálva az idén!:D A fiúkat nem sikerült megörökítsem munka közben...hisz a munka az csak természetes!:)
Tényleg hálásak vagyunk a nagy gyerekeink segítségéért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése